Idősebb korunkra a legszerencsésebbek kivételével már több fogorvosi beavatkozáson átestünk, esetleg két-három fogorvos és fogtechnikus is dolgozott a fogainkon. Az eredmény szemmel látható, különböző fogszínek és formák alakjában. Aztán elérkezik az az idő amikor már nem segít a javítgatás, minden hidat és koronát le kell bontani, esetleg inplantátumokat is kell készíttetni. Ilyenkor általában utánanéz az ember, hogy hol, mennyiért, miből és kivel érdemes dolgoztatni. Ha az ár a döntő, és az olcsót választjuk, minden esélyünk megvan arra, hogy a végén elégedetlenek legyünk. Mivel leszünk elégedetlenek? A nem valósághű színnel, ami nem illik személyiségünkhöz, a nem megfelelő fogformával, ami nem illik fejformánkhoz, a nem megfelelően kezelt fogakkal, amelyekre a hidak és koronák kerülnek.

Aztán mehetünk vissza reklamálni, ami nem a legszerencsésebb dolog ott, ahol ki vagyunk szolgáltatva a fogorvosi székben.
Szerencsémre felnőtt gyermekeim már régóta a DENTHA fogászatra járnak, így ott kértek időpontot a fogaim átvizsgálására. Indulásként helyben készült egy panoráma röntgen. Néhány gyökértömés szükségessége mellett kiderült, hogy a fogak kopása miatt az állkapocs sincsen már megfelelő helyen. Kaptam egy újabb időpontot a protetikushoz. Mikor felkerestem, meglepetésemre egy számítógép elé ültünk le. Képeket mutatott koponyákról, álkapcsokról, fogazatokról, és olyan összefüggésekkel ismertetett meg , melyekről korábban még nem is hallottam. A kapott információk alapján vállaltam az álkapocs előre  húzatással járó költséget.

Lenyomat készült a fogaimról, majd kaptam egy sínt amit a fogakra kellett helyezni és két hétig viselni. Ezután ismét mehettem a fogászatra, ahol több órai művelet során leszedésre kerültek a régi hidak és koronák, majd valamennyi fog lecsiszolásra került. Végül, hogy ne legyenek érzékenyek a csiszolt fogak, ott helyben készült ideiglenes fogsor, ami egységes színe miatt már olyan volt, mintha készen is lennének az új fogaim. A sínt továbbra is tudtam használni az ideiglenes fogaknál.
Sajnos volt két gyanús állapotú fogam, amit végül ki kellett húzni. Mivel ezeket elvesztettem, inplantátumot kellett beépíteni. A gyógyulási folyamat jelentősen késleltette a végleges fogpótlások elkészítését.Az erdetileg tervezett két hét helyett hat hétig hordtam a sínt és az ideiglenes fogsort.

Aztán felhívott a protetikus, hogy elkészűlt a végleges kerámia fogsor és megnézhetem. Mikor megláttam, elállt a szavam a meglepetéstől. Aztán másnap a rendelőben ideiglenesen felragasztották és mehettem haza megmutatni. A látvány mindenkit elképesztett. Csak annyi mondtak, hogy az nem igazság, hogy nekem lettek a legszebb fogaim. Már csak meg kellett tanulnom használni, valamint véglegesen felragasztatni. Van aki azt mondta, hogy pár óra alatt megszokta az új fogait, ez nálam  több hét volt, gondolom az eredeti állapotra visszahúzatott álkapocs miatt.

Ennek az  arc változtatásán túl egyéb előnye is van, ugyanis az álkapocs izületi beágyazódásánál nem nyomja a hallójáratot, nincs szédülés, fülcsengés, halláskárosodás.
A legjelentősebb változás amit az új fogsornak köszönhetek az a táplálkozáshoz szükséges harapáson és rágáson túlmenően a jó közérzet, a teli szájjal való nevetés, tíz évet fiatalított rajtam , szívesebben megyek emberek közé, nem zavar ha belelátnak a számba, mert tudom, hogy amit látnak az az én koromban egy irígylésre méltó fogsor.
Természetesen nem adták ingyen, az egész beavatkozás érzéstelenítés alatt történt, ami a fájdalmat kiiktatja, de a kellemetlenséget nem lehet kiiktatni. A többórás „piszkos munkát“  persze akkor is el kell viselni ha egy gyenge minőségű fogművet készíttetünk, igaz, hogy akkor két-három száz ezer forintot megtakaríthatunk.

Bár a megtakarítás csak időleges, mert  a használat során felmerülő gondok miatt hamarosan ismét a fogorvosi székben találjuk magunkat.

Köszönöm Dr Benedek Gábor szájsebész fogszakorvosnak és Csatári Tamás protetikusnak, valamint a fogak elkészítésben közreműködő keramikusnak, hogy kiváló munkájukkal egy általam már rég elfeledett változatát adták vissza a nevetésnek.

Szeged, 2010. Augusztus 7.
Szöllőy István